1. (t. n. is ) úgy nyújt v. tesz oda valakinek, valaminek valamit, hogy az átveheti, felhasználhatja, elfogyaszthatja. adj egy kis vizet!; ▸ kezet ad valakinek

2. meghatározott céllal, rendeltetésszerűen vhova, valamibe (el)juttat. injekciót ad valakinek; gázt ad a motornak; jó labdákat ad szélre. | rendelkezésre bocsát, szolgáltat. (dísz)őrséget ad; vért ad. | <személyt valakinek v. valaminek a hatalmába> juttat. rendőrkézre ad valakit.

3. <ruhadarabot> valakinek a testére húz, segít. inget ad rá.

4. hozzátesz (hozzáönt, hozzákever stb. ) valamihez. a sósavhoz vizet ad.

5. (t. n. is ) ajándékoz, adományoz (valamit). szívesen ad (a rászorulóknak). | valamiért cserébe átnyújt, ill. átenged valamit. nyugtát ad valamiről. | pénzért elad, árul. részletre ad valamit. | valamilyen címen fizet. előleget ad valamire.

6. használatra átenged, rendelkezésre bocsát. gépeket ad az építkezéshez. | <telefonon vonalat, számot> kapcsol. | <hívott személyt> a telefonkészülékhez hív. adom a pénztárost. | ▸ adva van | enged(élyez), megad. kegyelmet ad. | <időt> kiszab, ill. engedélyez valamire. négy évet adtak az építkezésre. | ▸ nem adok neki valamennyi időt nem adok nekik egy évet, és elválnak.

7. (t. n. is ) (terméket, energiát stb. ) szolgáltat. jól adja a meleget. | (t. n. is ) nép (termést) hoz, vhogyan terem. a búza szépen adott az idén.

8. létrehoz, eredményez. a vegyítés zöld oldatot ad; ▸ életet ad valakinek ▸ hangot ad valaminek ▸ helyt ad valaminek ▸ értelmet ad valaminek | érzékelhetővé tesz, kifejez, mutat. valaminek a jelét adja; példát ad valamire. | ▸ jelt ad valamire | okoz, előidéz. gondot ad valakinek valami. | valamire lehetőséget teremt valaki számára. jogot ad valamire; helyet ad valakinek.

9. <munkát, teendőt> kijelöl. feladatot ad valakinek. ▸ órákat ad ▸ irányt ad valaminek

10. <társas összejövetelt> rendez, a költségeket viselve. fogadást ad. | ▸ bankot ad | ▸ adja a bankot

11. valakit vmely pályára, ill. vmely teendő végzésére küld, enged. iskolába ad valakit; lakatosnak adták. | ▸ valakihez nép: valakinek ad | ▸ valamire valaminek adja magát a fejét

12. <filmet, műsor(számo)t stb. > bemutat, (el)játszik, <rádióban, televízióban> közvetít. az aidát adják. | mímel v. megjátszik. adja a sértettet; | (t. n.) ▸ jól adja | (t. n.) ▸ adja még alább lejjebb olcsóbban is

13. közöl, kinyilvánít. írásban adta; ▸ szájról szájra adnak valamit ▸ értésére ad valakinek valamit ▸ igazat ad valakinek ▸ becsületszavát adja valamire

14. a megnevezett cselekvést végzi, teljesíti. bátorítást, feleletet ad valakinek (azaz: bátorít valakit, felel valakinek); ▸ áldását adja ▸ kifejezést ad valaminek

15. tn ▸ ad valakinek majd adok én neki!

16. tn (gyak. -t ragos hat-val) ▸ ad valakire, valamire valamennyit semmit sem ad a szavára.

[ fgr ]

1. (idegenszerű szerkezetben, ragtalan szn előtt; a sorszámnevet tőszn-nek ejtve) hiv v. vál <megjegyzések tagolásában:> a megnevezett sorszámú ponthoz, fejezethez. ad 1.: intézkedtünk, ad 2.: a jelentés elkészült. | ▸ ad egy: , ad kettő:

2. (idegen kif-ek viszonyító szavaként) vál | (hsz-szerűen ) ▸ ad absurdum abszurdum ▸ ad acta akta tesz valamit

[ lat ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a társadalom erkölcsi eszményének megfelelő magatartás mint követelmény. ezt kívánja a becsület. | az a tény, körülmény, hogy valaki ennek megfelel. becsülete forog kockán. | <kif-ekben erre mint a legfőbb egyéni erkölcsi értékre való hivatkozásként.> becsületemre fogadom, hogy ...

2. kötelességtudás.

3. jog az egyénnek mint személynek kijáró társadalmi megbecsülés. | nép <kif-ekben:> valaminek kedvelt, kelendő volta. nagy becsülete van valaminek.

4. kissé rég tisztelet, illem. valakit becsületre tanít. | rég <kif-ekben:> a megbecsülés kinyilvánítása, ill. megnyilatkozása. megadja valakinek a becsületet.

1. a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ▸ szó szerint ▸ szóról szóra ▸ szóról szóra egy szóig az utolsó szóig | ennek írott alakja. kihúz egy szót.

2. beszéd, beszélgetés. folyik a szó valakiből; ▸ a szó köztünk maradjon ▸ se szó, se beszéd ▸ kifogy a szóból ▸ szóból szó kerekedik ▸ szaván szavánál fog valakit ▸ ad valakinek a szavára ▸ kiforgatja valakinek a szavát ▸ kevés szóval él ▸ szavadat ne feledd felejtsed! | intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ▸ szót fogad ▸ szóvá tesz valamit | élőszó <az írással ellentétben>. szóban és írásban. | rég vmely nyelv. német szóra oktat.

3. beszélgetés, vita, tárgyalás. szó esik valamiről; szóba elegyedik valakivel; ▸ egy-két szóra | ▸ szó van valamiről a becsületről van szó! | ▸ szó sincs róla szó se róla, szép, de drága.

4. felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. szót kér, kap. | beleszólás. ▸ szava van valakinek valamiben ▸ csak egy szavába kerül valakinek valami

5. ígéret. megtartja a szavát.

6. kifejezés, szóhasználat. keresetlen szavak; ▸ erre nincs szó ▸ a szavakba valakinek a szavaiba kapaszkodik | ▸ nagy szó

7. nép beszéd- v. énekhang. a szava is eláll. | ritk állat, kül. madár hangja. | vál tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. az ágyú szava. ▸ egy szó annyi mint száz ▸ száz szónak is egy a vége ▸ szó éri a ház elejét

[ fgr ]

a szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[ nk:lat ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

I. htl névm

II. von névm

III. fn

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.